Az egri bazilika

Az egri bazilikát, vagy - ahogy a helybeliek hívják - a „nagytemplomot” Pyrker János László egri érsek építtette 1832-1837 között, klasszicista stílusban. A stílus a 18-19. század fordulóján terjedt el Magyarországon, jellemzői az ókori Görögország és Róma építészeti hagyományainak felelevenítése.

A templom terveit Hild József, a kor egyik legismertebb magyar építésze készítette. A székesegyház Magyarország második legnagyobb temploma, hossza az oszlopos előcsarnokkal együtt 93 m, a tornyok magassága 54 m. A templom három hajós, ami azt jelenti, hogy belső tere középen egy szélesebb és magasabb, két oldalt pedig egy-egy alacsonyabb és keskenyebb térre oszlik, melyeket korinthoszi oszlopsorok választanak el egymástól. A templomot a kupola alatt széles kereszthajó szeli át.

Az épület alapjait 1831 februárjában kezdték el ásni, és a felszentelésére 1837. május 6-7-én került sor.  Tehát nagyon rövid idő alatt felépült.

A templomhoz vezető kettős lépcsősor két oldalán előbb Szent István és Szent László királyok, följebb pedig Szent Péter és Szent Pál apostolok szobrai állnak. Marco Casagrande olasz szobrászművész munkái.

A székesegyház helyén régebben is templom állt, a Szent Mihály plébániatemplom, ez azonban túl kicsinek bizonyult, mikor a püspökség épületei lekerültek a várból és új székesegyházról kellett gondoskodni. Ezért az új székesegyházban Szent Mihálynak, a plébánia és Eger város védőszentjének csakúgy van oltára, mint Szent János apostol - evangélistának, aki az egyházmegye védőszentje.

Az altemplom temetkezési hely, három nagyméretű teremből áll. A három helyiség a kereszthajó alatt fekszik, Legbelül, egy nyolcszögletű helyiség közepén az építtető Pyrker érsek szívét rejti a vörös márvány sírkő, teste a lilienfeldi ciszterci apátság apáti mauzóleumában van eltemetve. A többi sírban érsekek és püspökök nyugszanak. A középső, kör alakú helyiség a kupola alatt helyezkedik el, melynek közepén egy oltárasztal áll, nyolc dór oszloptól körülvéve. Itt is számos híresség sírja található. A külső, téglalap alakú helyiség egyházi és világi személyek temetkezési helyéül szolgál.

magyar