História

Eger történelmi múltja

Eger a Szent István király által alapított 10 püspökség egyikének a székhelye, városunk tehát több mint ezer éves múltra tekint vissza. Jelentős bortermelő vidék, első püspökeink nyugatról érkeztek ide, hozták magukkal azokat az építőket, akik a későbbiekben felépítették a várost. Így kerültek a 11. század közepén Egerbe és környékére a Liége környéki vallonok, akiknek idetelepülését belga krónikák is megerősítik.   A vallonok révén honosodott meg Egerben a szőlőművelés is.

Említést kell tenni az Egerben lévő meleg vizű forrásokról is, amelyek alapját képezik a város világhírű fürdőinek és úszósportjának.

A város és a püspökség központja a korai évszázadokban a mai vár területén voltak, sajnos 1241-ben  Egert is elpusztították a tatárok. Ezt követően kellett újjáépíteni, de ekkor már az épületek a várdombról lassan lehúzódtak a völgybe. 

A vár fénykorát a 15. század második felében élte. A török veszély közeledtével az egri vár hadászati jelentősége megnőtt, 1552 nyarán 80 ezer fős török sereg támadt a várra, melyet Dobó István híres kapitány 2000 főnyi serege hősiesen megvédett.  Ennek emlékét örökíti meg Gárdonyi Géza híres regénye, az Egri csillagok. 

Az 1596-os újabb támadáskor azonban a város elesett és 91 éven keresztül az Oszmán Birodalom része és egy vilájetnek (közigazgatási egység) a központja lett.  Ennek a korszaknak építészeti emlékei ma is láthatók a városban, a Török Fürdő alapját egy 16. századi ilidzsa (egy központi nagyobb és több kisebb medencéből álló közfürdő) képezi, de itt állnak még egy hammam (gőzfürdő) maradványai, a híres egri minaret, a vár egyik, a törökök által épített bástyája is. 

A város 1687. december 17-én szabadult fel a török hódoltság alól. Lassan megindult a betelepülés folyamata.

Az első lakosok között voltak azok a török családok, akiknek letelepedését a vár feladási alkupontjai biztosították. Ez kb. 300 főt jelentett. Őket követték a végvári katonák, egyházi személyek, német és magyar mesterek, nemesek, parasztok, rácok. Ez utóbbiak azok a szerb és görög kereskedők voltak, akik végül itt telepedtek le a városban.

A 18. század a békés fejlődés időszaka volt. Számos templom és rendház, kórház és iskola épült, nem beszélve a legjelentősebb egyházi épületekről, ezek a Líceum és az érseki palota.
1804-ben VII. Pius pápa az egri püspökséget érseki és metropolitai rangra emelte, ami azt jelenti, hogy az érsekség joghatósága más egyházmegyékre is kiterjed.   

A 19. század során az egri érsekek sokat tettek Eger kultúrájának fejlődéséért, tanítóképzőt, iskolákat, múzeumot, kaszinót, stb. létesítettek főpapjaink.  

Eger ekkorra fontos kulturális és közigazgatási központ lett, nagyhírű gimnáziumokkal, főiskolákkal, tanítóképzővel. A gazdasági életben egyre nagyobb szerepet játszott a szőlőművelés, amit a 19. század végén ugyan visszavetett az egész Európát sújtó filoxéravész, később a járvány elmúltával és az új, ellenálló fajták meghonosításával azonban újra elindult világhódító útjára az egri bor. 

Eger ma is iskolaváros, két főiskolája, mintegy 50 iskolája van, sokakat vonzanak az oktatási ágazat által nyújtotta lehetőségek. A kulturális és sportélet is kiemelkedő.

Eger fürdőváros, a gyógyturizmus egyik fellegvára, folyamatosan fejlesztik termálfürdőjét, ahol számtalan élmény várja a pihenni vágyókat. 

Bővebb leírás letölthető